Olvasok egy könyvet. Szerintem minden új könyv olvasása közben vagy utána felmerül egy csomó kérdés.

Még csak a harmadik fejezetnél tartok (a 17-ből), és máris felmerült egy új kérdés bennem. Azt nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megkapom a választ.

Mindig mondom, hogy nyitott szemmel és füllel kell járni és megkapjuk a választ a kérdéseinkre!

A fenti példa egy kicsit konkrétabban:

A "Gyógyítás Tündérekkel" c. könyvet kezdtem el olvasni, és nagyon megfogott az egész történet, pedig még csak az elején tartok. A lényeg, hogy a Tündérek a természet, a virágok "karbantartói", ápolói. Így felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a szobanövényeink gondozásában is segédkeznek?

Van egy korallvirágom, amit november végén kaptam a névnapomra és most újra virágzik, és nagyon sok új bimbó is van rajta! - eddig az összes korallvirág elpusztult nálunk! Érdekes, hogy a szobánk ablakába sosem tettem még virágot (kivéve most), mert annyi cserepes virágot kaptam névnapomra, hogy máshol már nem volt hely.

Van egy másik meglepő növényem is! Egy fokföldi ibolya, amit szeptemberben vettem egy kiállításon, és azóta folyamatosan virágzik! Eddig szintén az összes ibolyám kinyúlt néhány hét alatt (ezt kivéve).

És akkor a fenti kérdésemre a választ az egyik közösségi oldalon kaptam meg Edina (www.tundertanoda.hu/) jóvoltából, aki megosztott egy gondolatot az üzenőfalán:

"Érezzük, amit Ti éreztek, érezzük ha szeretitek növényeiteket. Arra kérünk Titeket, viseljétek jól a szobanövényeitek gondját, könnyítsétek meg dolgunkat. Hálásan fogjuk életeteket segíteni, és szeretünk Titeket."

És hogy mennyire nincsenek véletlenek: már majdnem kikapcsoltam a gépet, mikor eszembe jutott, hogy felmenjek az említett közösségi oldalra. És láss csodát: ott volt a válaszom!!! :)

A véletlenekről és a kérdéseinkre kapott válaszokról már írtam, olvasd el azt is itt!

Eljött december 24-e.

Két napja megint nem aludt Zsófi délután. Egy kicsit izgultunk, hogy fogjuk feldíszíteni a fát, mivel úgy terveztük, hogy amíg alszik becsomagolom az ajándékát és feldíszítjük a fát.

Szerencsénk volt, mivel korábban kelt egy kicsit, elaludt délután. Viszon a fát még be kellett faragni a tartóba, addig én csomagoltam!

Egyszer felriadt álmából - mintha csak érezte volna, hogy valami készülődik! De hamar visszaaludt.

Ilyen gyorsan még sosem díszítettünk fát: kb. 10 perc alatt kész lettünk, és az égőket a végén raktuk fel, mert azt a dobozt nyitottuk ki utoljára, amiben azok voltak. Majdnem lemaradtak. Máskor mindig háromszor meggondoljuk melyik díszt hova rakjuk, most meg szinte "felszórtuk" a díszeket.

Átöltözni már nem volt időnk, mert felébredt a kisasszony!

Azt a meglepetést! Annyira néztük az arcocskáját, hogy elfelejtettünk fényképezni!Az ajándék szinte nem is érdekelte a fa alatt. Ő csak a fát csodálta és az összes díszt végig kellett nézni! Az égő is nagyon tetszett neki! :)

Azóta minden nap Ő kapcsolja be reggel a karácsonyfa világítását (billenőkapcsolós hosszabítóba van bedugva).

Aztán persze kinyitotta az ajándékát is, de a karácsonyfa továbbra is jobban tetszett neki! :)

Estére annyira elfáradt, hogy nagyon hamar elaludt. :)

A Karácsony előtti készülődés átragadt az én pici lányomra is. Időnként úgy fel volt dobva egy-egy új dologtól, hogy még aludni is "elfelejtett" délután.

Kezdtem aggódni, hogy elhagyja a délutáni alvásokat, mivel a kisebbik húgom (Viki) is éppen két éves korától kezdve nem aludt délutánonként.

Együtt sütöttük a karácsonyi sütiket, segített a papírból készült hópelyhek készítésében is, sőt még azt is megmondta, hogy hova tegyem a hópelyheket. 

Így segített "lapítani" a készülő csillagokat:

Úgy gondolta, hogy nem nyújtottam ki eléggé, ezért még egy kicsit nyomott rajtuk. :)

Sikerült megbeszélni egy kedves barátunkkal, hogy eljátsza a Télapót. Nem volt nehéz rábeszélni, hiszen szereti a gyerekeket. Vettünk egy olcsó Télapó jelmezt, ami még illett is rá.

Zsófi már egy héttel a Mikulás előtt be volt sózva, és úgy aludtunk el esténként, hogy "Télapós" dalokat énekeltem neki.

Délelőtt csináltunk néhány hópelyhet papírból, amit Zsófi irányításával ragasztottam fel a falra! :)

Aztán rajzoltunk is a Télapónak (amit a nagy izgalomban elfelejtettünk odaadni neki).

A délutáni alvásból felébredve már rohant az ablakhoz, hogy mikor jön már a Télapó.

Aztán délután 5 után megérkezett. Úgy meglepődött, hogy először csak nézte, és egy kukkot sem szólt. Aztán behívta, és néhány perc után feloldódott. Annyi csokit kapott, azt sem tudta melyiket bontsa ki. A legjobban egy adventi naptár tetszett neki, amiből mindenkit végig kínált! A Télapó kapott először!!! Nem ismerte fel a barátunkat.

Még a Télapó szokatlan kérését is teljesítette, hogy táncoljon neki. Persze tudta a Télapó nagyon jól, hogy Zsófi imád táncolni! :)

Jól sikerült az első emlékezetes Mikulás!

És akkor a végére egy közös kép a Télapóval! :)

Nagyon vártuk ezt a pillanatot!

A múlt héten alig esett valamennyi. Persze sokan nem szeretik a havat, de akinek gyereke van, az biztos alig várja, mint mi is! :)

Nézegettük az időjárás jelentést, és szinte végig esőt mutattak!

Zsófival kértük a havat!

Utoljára januárban szánkózott, de akkor még éppen csak elmúlt egy éves! Nem tudom mennyire emlékszik rá!?

Aztán estére megváltozott az időjárás-jelentés, és másnapra mutatták a havazást!

Szerda reggelre már minden fehér volt és folyamatosan zuhogott a hó! :)

Alig akart enni valamit reggelire, úgy be volt sózva! Még át sem öltöztünk, már ment is a csizmájáért! :)

Először csak a kertben húztam, de aztán elmentünk sétálni. Nagyon tetszett neki, pedig egyszer fel is borult, mert nagyon döcögős volt az út! De csak nevetett. :)

Aztán Ő akart engem húzni, de én rá sem férek a szánkóra, mert karfás. Így az üres szánkóval próbálkozott több-kevesebb sikerrel!

Így (tudom már sokadszor, de még párszor biztosan) ismétlem magamat:

Pozitívan gondolkodjatok!

És megtörténik a CSODA!

Velem már többször is előfordult! :)

És akkor egy kép RÓLA! :)

Ismét megmutatkozott, ha szeretettel kérünk valamit, és arra valóban szükségünk van, akkor az bizony megvalósul! :)

Néhány napja számolgattunk:

• egyikünknek sincs téli kabátja
• nekem kell egy új téli cipő
• Zsófi megint kinőtte a ruháit
• jön a Karácsony
• jön egy születésnap, és három névnap a családban
• ilyenkor kell feladni a házbiztosítást
• és lassan jönnek a következő havi számlák is
• ja, és még akkor nem is ettünk semmit

Gondolom ez a lista nem csak nálunk aktuális, hanem még jó néhány családban! :(

Ezután a felsorolás után, egy jó nagyot, sóhajtottunk, hogy szükségünk lenne egy bizonyos összegre. Nem volt milliós, sőt még százezres sem ez az összeg. Csak annyi, amennyiből a legfontosabbakat meg tudjuk venni, aztán jövő héten már úgyis jön a gyed.

Aztán most jön a "véletlen". Szombaton hazavittünk a nálunk vendégeskedő papát, hazafelé pedig meglátogattuk a dédipapát is (útba esik szerencsére).

Mivel nem tudtuk biztosan mikor megyünk legközelebb, Ő úgy gondolta, hogy odaadja a karácsonyi "ajándékunkat". Mondanom sem kell, hogy idős embereknél szokás, hogy pénzt adnak: "Arra költitek, amire szükségetek van!" címszó alatt.

Láss csodát! Az az összeg volt, amit néhány napja kimondtunk!!!!

Més sosem adott ennyit, és még sosem kaptunk ennyit senkitől! Úgy látszik, hogy most valóban szükségünk volt rá! :)

Kérd és megadatik!

:)

Kaptam egy díjat, amit Edina ajándékozott nekem. Ő a Tündér Tanoda Tanárnénije.

Sokszor megfordulok az oldalán, szeretem az írásait, mivel mindig tanulok belőle valamit. Tőle kaptam a legkedvesebb biztatást, hogy folytassam, amit elkezdtem! :)

Most pedig szeretném tovább adni 7 kedves blogírónak!

• Elsősorban említeném Henit, aki egy olyan oldalt hozott létre, ami minden elsőgyermekes anyukának a segítségére van: mikellababanak.hu/

Érdemes azoknak is körül nézni az oldalon, akiknek már nagyobb gyermekük van, mert még ők is találnak maguknak hasznos információt.

• A következő www.kisvallalkozzokosan.hu/blog amit ajánlani tudok azoknak, akik szeretnének fontos dolgokat megtudni egy kisvállalkozás működtetéséhez elengedhetetlen információkról.
• Rendszerint jópofa, kreatív és környezetbarát alkotásokat ismerhetek meg a Kreatív Szakkör oldalán, amit azért is szeretek, mert két éves kislányommal is létre tudjuk hozni ezek többségét, a pontos leírásoknak köszönhetően.
• Varrni ugyan nem tudok (nincs is varrógépem), de Anyukám nagyon ügyes és bármit megcsinál. Az ötleteket Textilországból lehet meríteni!
• Számomra kedves növény az aloe vera. Elég sok szúnyogcsípést össze szoktam "szedni" nyáron, és ez az egyetlen ami enyhíti a viszketésem és néhány nap alatt elmúlasztja őket. Vikicának köszönhetően még többet is megtudhatok erről a növényről.
• Ha nem jut semmi eszedbe, hogy milyen ajándékot kellene adni egy kedves ismerősödnek, vagy családtagodnak, akkor az AjándékTündér segít neked!
• És végül, de nem utolsó sorban: nekem szerencsére nincs, de sajnos a családban előfordul az allergia. Gondolom ezzel sokan vannak így. :( Nekik segítség, ha vezetnek egy allergia naplót, és megismernek különböző lehetőségeket, amivel enyhíthetnek a tüneteken.

És akkor a díjjal járó kötelezettség, hogy elárulok magamról 7 dolgot:

1. Még mindig nem nőttem fel rendesen, pedig már anyuka vagyok.
2. Egy kicsit daginak tartom magam.
3. Nem festem a körmöm.
4. Nagyon szeretek utazni az országban (bár ezt egy kicsit most visszafogtam Zsófi miatt).
5. A fővárosban születtem, mégis jobban szeretem a vidéket.
6. Mindig göndör hajat szerettem volna, úgy látszik ezt most úgy kapom meg, hogy Zsófi kislányom haja kunkorodik. :)
7. Nagyon szeretek olvasni, és mindig találok valami új könyvet, ami érdekel. (ezt Anyukámtól "örökölhettem")

:)

Ismét a pozitív teremtő erő!

Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy használja ezt a képességét. Meglepő eredményeket érhetünk el! De ne úgy, hogy "Jaj, ez nekem nem megy!", mert úgy nem is fog menni.

Csak egyszerűen képzeljük el, hogy már ott van az eredmény! A lényeg, hogy ne valaminek a hiányát képzeljük el, hanem a "meglétét". Kicsit hülye szó, de nem tudom jobban elmondani.

A történet, ami segítség:

Augusztus elején egy hetet otthon töltöttünk kislányommal a szüleimnél. Anyukámnak szeptember elején van a születésnapja. Szerettem volna végre ott lenni a szülinapján, mivel már régóta nem tudtam elmenni (nagy távolság, sok munka, kevés pénz - szerintem sokaknak ismerős!). Valahogy sikerült otthon látni magamat azon a hétvégén, és olyan érzésem volt, hogy felhívom Anyut, hogy meglepetést okozzunk neki és örömet.

A "véletlen" műve (azért van az idézőjel, mert szerintem nincsenek véletlenek), hogy a férjem börzéjét előrébb hozták egy hónappal! És ami még szintén szerencse, hogy az a kiállítás, ami engem érdekel, szintén ezen a hétvégén lesz (pedig régen mindig áprilisban rendezték meg - és eddig még egyszer sem jutottam ki). Így három "legyet" is ütünk egy csapásra.

Szóval a lényeg, csak szerettem volna otthon lenni azon a hétvégén, annak ellenére, hogy nem sok remény volt a látogatásra, mégis megyünk!!!!

Talán ezért szoktam mondani: "Csak mindent pozitívan!" :)

Mit látnak a gyerekek

Eszembe jutott egy történet, amikor Zsófi még csak a pocakomban volt és én még aktívan dolgoztam.

Már túl voltam néhány UH vizsgálaton, de a nemét még mindig nem látták az orvosok (a kora alapján már megállapítható lett volna). Mi úgy voltunk vele, hogy mindegy a neme, csak egészséges legyen.

Annak idején még külön bankos képviselő is dolgozott az információs pultban (ma már ilyen nincs), aki szintén babát várt, de ő egy hónappal előttem járt. Ő mesélte, hogy néhány nappal korábban járt itt egy kislány az anyukájával, aki látta a pocakját és megmondta neki, hogy lány lesz. Egy kicsit meglepődött, mert még ő sem tudta a nemét a babának. Aztán a következő UH-on megmondták neki, hogy lánya lesz. :) (és így is lett)

Egyik nap jön egy dolgozó az irodámba és mondja, hogy itt a kislány, ha akarom tudni a baba nemét, menjek ki. Egy kicsit bután éreztem magam, hogy odamegyek egy vadidegen kislányhoz és letámadom egy kérdéssel. De mikor a harmadik ember jött be, hogy itt a kislány, akkor kimentem.

Először csak kerülgettem és megnéztem magamnak, próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy fogjak hozzá. Aztán odamentem és elnézést kértem a zavarásért. Elmondtam, hogy hallottam a kislány képességéről, és meg tudná mondani, hogy milyen nemű a baba. Ő ránezett a pocakomra és köözölte, hogy lány. (néhány nap múlva mentünk 4D-s vizsgálatra, és ott derült ki, hogy valóban lány)

Kérdeztem a kislányt, hogy honnan tudja, de csak mosolygott és azt válszolta, hogy látja a színét. A színét!!?? Egy kicsit meglepődtem. Azt tudtam, hogy az aurának van színe, de azt nem hallottam még senkitől, hogy más lenne a színe a fiúknak és a lányoknak.

Mint megtudtam, a kislány anyukája szokott jósolni, így valószínűnek tartom, hogy ő megerősítette a lányában a vele született képességét. Azért kíváncsi lennék, hogy valójában mit látott a kislány.

Egy másik idevágó történet a névválasztással kapcsolatban.

Fiú nevet nagyon hamar sikerült választanunk. A lány névvel egy kicsit bajban voltnuk, mert elég sok lány van a családban és nem akartunk olyat, ami már van a rokonok között. Vagy bármit mondott az egyikünk, az a másikunknak nem tetszett.

Aztán kaptam kölcsön egy utóneves könyvet, és kiírtam belőle 10 nevet. A párom ránézett és nem tetszett neki egyik sem.

Egy nap mentünk valahova és a határidőnaplója ott volt a műszerfalon. Egyszercsak (isteni sugallatra) felütötte, és azt mondta legyen Zsófia. "Valahonnan" jött a gondolat, hogy ahol felüti, legyen az a baba neve. Mire én közöltem vele, hogy ez a név szerepel a TOP 10-es listán! Hogy először mi volt a baja ezzel a névvel, enm tudom, de végre sikerült megegyeznünk a lánynévben is! Így lett a mi kis tündérünk Zsófia!

Meséld el Te is hogy választottad gyermeked nevét!

Gondolatok teremtő ereje

Van egy szomszédunk, akinek a férje szereti a halat. Ha van egy nagyobb fogásunk, amit mi biztos nem tudunk megenni, vagy kevés halat fogtunk, és nincs kedvünk megpucolni, akkor szoktunk nekik adni keszeget. Cserébe nem várunk el semmit, ő mégis szokott adni zöldséget, gyümölcsöt, és egy kis fánkot, ha süt a néni.

A hétvégén nálunk volt Zsófi papája, és mutogattuk neki a fényképeket (számítógépen). Előkerült egy fánkos kép is és megemlítettük, hogy milyen jó lenne most egy kis fánkot enni. Arra viszont már nem volt idő, hogy süssek egy adagot, mert nemsoká indult a papa busza haza.

Mikor hazaértünk (kikísértük a papát), ott lógott a kerítésen a szeretet-csomag (mi csak így hívjuk, amit a nénitől kapunk), és benne volt a fánk!!! :)

Mit látnak a gyerekek?

Kislányom, Zsófi még csak néhány hónapos volt, amikor azt vettem észre, hogy időnként mellém néz és mosolyog (nem kancsal). :)

"Valaki" más is szórakoztatta rajtam kívül. Ilyenkor mindig kérdeztem tőle, hogy ki van még velünk, de Ő csak mosolygott.

Nem szeretném azt a tudást elfojtani benne, amit magával hozott erre a világra. Ugyanis mindenkiben meg van ez a képesség, csak elnyomják a gyerekkorban. Nem véletlen, hogy a picik még hisznek az angyalokban, hiszen látják is őket. De aztán jön a felnőtt és kineveti, vagy elhiteti vele, hogy nincs is ott semmi és csak képzelődik.  Pedig, amit nem látunk, az nem jelenti azt, hogy nincs is ott.

Vegyünk egy egyszerű példát: kisgyermekünk elbújik az ágy alá és mi nem látjuk, de attól még, hogy nem látjuk, ő van az ágy alatt.

Időnként jönnek hozzánk emberek. Érdekes, hogy viszonyul egy idegen a babához, és fordítva. Van olyan, aki próbálkozik, de Zsófi csak elbújik a lábam mögé és egy kukkot sem szól. Van aki rá sem hederít, de Ő odamegy, és addig piszkálja, simogatja, produkálja magát, amíg az illető el nem mosolyodik, vagy hozzá nem szól valamit. Aztán van akivel kölcsönösen megértik egymást.

Vajon mit érzékel másképp az egyes embereken? Mi alapján válogatja ki, hogy kivel haverkodik?

A játszótéren minden gyereket megölelget. Aztán mehet mindenki a dolgára. Persze nem nézi ezt jó szemmel az összes gyerek: érdekes, hogy a fiúk hamarabb elhúzódnak, a lányok hagyják magukat.

Van, hogy ismerősöket, családtagokat megsimogat, megpuszil - ilyenkor, mintha csak tudná, hogy az érintésének varázslatos ereje van.

Nagyon ritkán van mellette rossz kedvem, de ha mégis, akkor velem is ugyanezt csinálja. Vagy mókázik valamit és huncutul néz közben, ilyenkor tudja, hogy elnevetem magam.

Anyukák, apukák! Segítsünk a gyermekeinknek megőrizni ezt a szeretet-energiát, és segítsünk nekik, hogy ne érezzék magukat rosszul, csak azért mert mi nem "látunk" vagy nem "hiszünk". Induljunk ki magunkból: mi is rosszul érezzük magunkat a "felnőtt világban", ha tudjuk, hogy igazunk van és mégis kinevetnek vagy lehurrognak minket.

A gyerekeket egyébként is rosszabbul érinti, ha nem hisznek nekik. És kiben bízzon először az életében, ha nem a szüleiben? (itt kezdődik az önbizalom megtermetése és megerősítése!!!)

Erősítsétek meg gyermekeitekben a hitet azzal kapcsolatban, amit látnak, vagy éreznek. Ne nevessétek ki őket! És a nagyobb (már beszélő gyererektől) kérdezzetek, mert - meglepő,de - ti is tanulhattok valamit tőlük. Ezzel én sem vagyok másképp, pedig Zsófi még csak 19 hónapos lesz, és még nem is tud beszélni!!!

Továbbra is várom a saját történeteket!

:)

Természetfeletti

Mi az, hogy természetfeletti?

Az ember arra mondja, amit nem tud tudományosan megmagyarázni! Pedig nem értem, hogy miért kellene bármit is megmagyarázni.

Mi az a csoda?

Váratlan pozitív esemény, amit valamilyen természetfeletti erőnek tulajdonítunk. Számos defíníciója létezik a csodának. (Erről a témáról bővebben: Richard Webster - Csodák című művét ajánlom)

Amikor a kislányom, Zsófi megszületett, azt mondtam, hogy ez egy csoda. Maga a születés és a szülés is. Hiszen én adtam életet egy apró kis embernek. Pedig ebben nincs semmi természetfeletti. Abban már van, hogy elég sokan voltak körülöttem, akiket ugyan nem láttam, de éreztem, hogy segítenek.

Zsófi születésében még csodának mondható a dátum és az időpont: 2008. december 25-én született, 12 óra 25 perckor (pedig csak 2009. január 11-re voltam kiírva).

Egy igazi kis angyalt kaptam ajándékba, aki azóta rengeteg boldog percet adott. És még ebben sincs semmi természetfölötti.

Ha neked is van hasonló élményed, oszd meg velem!

:)

Angyalok, tündérek, szellemek...

Ha kiejtem ezeket a szavakat egy társaságban, sokszor kikerekedett szemekkel néznek rám:

- Mi bajod van?

- Te hiszel ezekben?

Nem. Nem hiszek, hanem TUDOM, hogy léteznek, és TUDOM, hogy itt élnek velünk, csak nem látjuk őket (vagyis kevesen vannak, akik látják őket). De nem kell, hogy lássuk őket, érezni kell a jelenlétüket.

A legtöbb ember legyint egyet, hogy hülyeség az egész, pedig titkon nekik is vannak "csodálatos" tapasztalataik, csak nem tudják, hogy kiben bízhatnak meg, hogy kinek mondhatják el, aki nem nézi hülyének őket, mert éreztek, láttak, vagy halottak valamit.

Azért vannak mellettünk, hogy segítsenek nekünk a mindennapokban. Segítsenek, ha rossz kedvünk van, le vagyunk hangolva.

Sokszor tesszük fel a kérdést, ha éppen valami rossz helyzetben vagyunk, vagy valami negatív esemény ér minket: - Ilyenkor hol vannak az angyalok? Miért nem segítenek?

Pedig ott vannak és segítenek, csak mi nem halljuk őket, vagy nem figyelünk arra amit mondanak. Ott zizeg a fejünkben a "megérzés", hogy mit kellene tennünk és mégsem tesszük meg. 

Figyelj! Járj nyitott szemmel és füllel!

Az angyalok segítenek neked, amit többféle módon érzékelhetsz:

• meglátsz egy cikket, amiben ott a Te eseted és a megoldás;
• hallasz egy dalt a rádióban;
• este látsz egy filmet a TV-ben, ami rólad szól;
• beszélgetnek melletted vadidegen emberek a buszon, villamoson, és a Te problémád megoldását hallod tőlük;
• van, hogy nem is gondolsz arra, ami nyomaszt, és egyszercsak beugrik a megoldás.

Sorolhatnám még, hogyan próbálnak nekünk üzenni az angyalok és a segítő szellemek, vagy mesterek.

Érezted már, hogy nem vagy egyedül a szobában, amihez egy nagyon kellemes érzés párosul?

Én már éreztem.

Egyszer nagyon rossz kedvem volt. Veszekedtünk előző nap a párommal. Egyedül voltam otthon és takarítottam, amikor zenét hallottam. Nem volt bakapcsolva a rádió, és a szomszéd házban nem laknak már évek óta. Azt hittem, az akváriumokban zörög a levegőztető és azt hallom zenének. De amikor a másik szobában is hallottam (ott nincs akvárium), akkor rájöttem, hogy ez valami más! Ez a zene csak nekem szól!!! Azért, hogy megnyugodjak, hogy tudjam minden rendbe jön.

És úgy is lett. Este megbeszéltük az előző napot, és beismertük mind a ketten, hogy ingerültek voltunk a másikkal és nem figyeltünk rá eléggé.

Aztán elmeséltem a zenét. Szerencsére meg lehet vele beszélni az "ilyen" eseteket, sőt még ő is elmeséli, ha vele történik valami "fura".

Veled is történt már hasonló? Ha igen, meséld el!