Angyalok, tündérek, szellemek...

 

Ha kiejtem ezeket a szavakat egy társaságban, sokszor kikerekedett szemekkel néznek rám:

- Mi bajod van?

- Te hiszel ezekben?

Nem. Nem hiszek, hanem TUDOM, hogy léteznek, és TUDOM, hogy itt élnek velünk, csak nem látjuk őket (vagyis kevesen vannak, akik látják őket). De nem kell, hogy lássuk őket, érezni kell a jelenlétüket.

A legtöbb ember legyint egyet, hogy hülyeség az egész, pedig titkon nekik is vannak "csodálatos" tapasztalataik, csak nem tudják, hogy kiben bízhatnak meg, hogy kinek mondhatják el, aki nem nézi hülyének őket, mert éreztek, láttak, vagy halottak valamit.

Azért vannak mellettünk, hogy segítsenek nekünk a mindennapokban. Segítsenek, ha rossz kedvünk van, le vagyunk hangolva.

Sokszor tesszük fel a kérdést, ha éppen valami rossz helyzetben vagyunk, vagy valami negatív esemény ér minket: - Ilyenkor hol vannak az angyalok? Miért nem segítenek?

Pedig ott vannak és segítenek, csak mi nem halljuk őket, vagy nem figyelünk arra amit mondanak. Ott zizeg a fejünkben a "megérzés", hogy mit kellene tennünk és mégsem tesszük meg. 

 

 

 

 

 

 

 

Figyelj! Járj nyitott szemmel és füllel!

Az angyalok segítenek neked, amit többféle módon érzékelhetsz:

• meglátsz egy cikket, amiben ott a Te eseted és a megoldás;
• hallasz egy dalt a rádióban;
• este látsz egy filmet a TV-ben, ami rólad szól;
• beszélgetnek melletted vadidegen emberek a buszon, villamoson, és a Te problémád megoldását hallod tőlük;
• van, hogy nem is gondolsz arra, ami nyomaszt, és egyszercsak beugrik a megoldás.

 

Sorolhatnám még, hogyan próbálnak nekünk üzenni az angyalok és a segítő szellemek, vagy mesterek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érezted már, hogy nem vagy egyedül a szobában, amihez egy nagyon kellemes érzés párosul?

Én már éreztem.

Egyszer nagyon rossz kedvem volt. Veszekedtünk előző nap a párommal. Egyedül voltam otthon és takarítottam, amikor zenét hallottam. Nem volt bakapcsolva a rádió, és a szomszéd házban nem laknak már évek óta. Azt hittem, az akváriumokban zörög a levegőztető és azt hallom zenének. De amikor a másik szobában is hallottam (ott nincs akvárium), akkor rájöttem, hogy ez valami más! Ez a zene csak nekem szól!!! Azért, hogy megnyugodjak, hogy tudjam minden rendbe jön.

És úgy is lett. Este megbeszéltük az előző napot, és beismertük mind a ketten, hogy ingerültek voltunk a másikkal és nem figyeltünk rá eléggé.

Aztán elmeséltem a zenét. Szerencsére meg lehet vele beszélni az "ilyen" eseteket, sőt még ő is elmeséli, ha vele történik valami "fura".

 

 

 

 

 

 

Veled is történt már hasonló? Ha igen, meséld el!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.